Írta: Danka- Giczi Zsófia

Beköszöntött végre a nyári szünet, amit a Petneházy testvérek már nagyon izgatottan vártak.
Minden évben egy hetet a természetben töltenek Anyával és Apával, négyesben. A gyerekek
mindig nagyon várják ezeket a kirándulásokat. Idén Apa egy Budapesthez közeli helyet
választott a kalandok helyszínéül, mert sajnos nem tud egy egész hétre elszakadni a munkától,
így viszont gyorsan odaér a gyerekekhez és Anyához, miután végzett a teendőivel. Az utazás
előtt pár nappal az egész család elkezdte összepakolni a nyaralás kellékeit. Anya pakolta a
ruhákat, Peti és Panni pedig az egyéb elengedhetetlen és rendkívül fontos tárgyakat, mint az
elemlámpa, a házi készítésű fa íj, Peti bogárnagyítója, a kis színes túra táskák, a tavaly készített
kincses térkép, egy kis faláda a kirándulások alkalmával talált kincsekkel és persze mind két
lurkó kedvenc pihe puha túra és alvó társa, Mali és Nyuszkó. Apa elővette a padlásról a
hálózsákokat, sőt még a sátrat is. Igaz, faházban szállnak majd meg, de Apa megígérte a
gyerekeknek, hogy kipróbálhatják a sátorozást is, már elég nagyok hozzá. Hiszen Panni
második osztályba készül, Peti pedig ősszel lesz nagycsoportos óvodás.
- Ugye Difi is jöhet velünk, Anya? Kérdezte Peti kicsit aggodalmasan, mert Balatonra a
nagyihoz nem teheti be a kis szőrgombóc a lábát, azaz a mancsait.
- Persze, hogy jöhet! Szerintem ő sem szeretne kimaradni a nagy kirándulásokból és a
szállásunkon is szívesen látják.Válaszolta Anya.
Szombat reggel bepakolta Apa az autót és már indultak is az erdő melletti kis faházba. Amikor
megérkeztek, Peti és Panni elmehetett egyedül felfedezni a környéket, amíg Apa és Anya
kipakolta a cuccokat. Természetesen szigorúan csak a birtok kapujáig csatangolhattak el
egyedül a gyerekek. Difi is velük tartott, vidáman csaholt Peti és Panni után. - Mi ez az illat?
Csak nem lovak is vannak itt? Kiáltott fel Panni vidáman és már futott is az istállók felé.
Gyönyörű lovak voltak bent az istállóban és kint a legelőn is. A kislány azon gondolkodott,
vajon felülhet-e ő is rájuk, amikor megjött Apa és Anya. - Gyertek Manók, olyan meleg van, itt
az ideje egy kis pancsolásnak. A gyerekek vidáman szaladtak a medence felé.
Másnap anya korán ébresztette őket. Megreggeliztek és együtt bepakolták a túratáskákat.
Induláskor Peti egy fakardot Panni pedig egy papírból készült koronát talált a cipője mellett. -
Ezek mihez kellenek? Kérdezte Peti, miközben nagyokat suhintott kardjával a levegőbe.
Anya jelent meg mosolyogva az ajtóban egy faágból készített varázspálcával a kezében.
- Abrakadabra, lovaggá varázsollak, Pannit pedig hercegnővé! Induljun
Peti gyorsan kihozta a kisházból a nagyítóját, hátha talál egy két bogarat, amit közelről is
megtud vizsgálni, de csak egy-két hangyát és katicabogarat talált, ezeket pedig már jól ismerte.
Difi egyszer csak elkezdett hangosan ugatni. Peti összerezzent, mert a bokor, ami mellett
guggolt éppen, megmozdult. Na, jó, nem az egész bokor, hanem az ágai. Peti egy kicsit
megijedt, hogy mi rejtőzik odabent, ezért odafutott a kiskutyája mellé. A bokorból pedig néhány
másodperc múlva egy mezei nyúl ugrott ki, majd szalad el hatalmas tappancsain a legelő felé.
- De aranyos nyuszi és milyen fürge. Utol se tudnád érni szerintem. Mondta Peti a kiskutyának.
És igazából nem is ijedtem meg. Tette hozzá, leginkább magát győzködve. Ebéd után pihentek
egy kicsit, Anya és Panni olvasott, Peti pedig a kedvenc dínós könyvét nézegette. Délután,
amikor már nem tűzött nagyon a nap, megint pancsoltak egy nagyot a medencében. Panni már
ügyesen úszik egyedül is, Petinek még karúszó kell. De ez nem zavarta egy cseppet sem a
kisfiút, hangosan kacagva ugrált nővérével a vízbe, sikítozva fröcskölték egymást. És persze.
Difi kutyát, aki még élvezte is a fröcskölődést a nagy melegben. Kora estére Apa is megérkezett.
- Mit szólnátok hozzá, ha ma kint aludnánk a sátorban és kint is vacsoráznánk?- kérdezte
Apa.- Szeretnénk! Válaszolták egyszerre a gyerekek. Apa és Peti felállították a sátrat, Panni
pedig anyának segített kihordani a hálózsákokat és előkészíteni a vacsorát. Nagyon ügyesen
vágta fel a paradicsomokat, Anya meg is dicsérte érte. Apa a tűzrakóhelynél tüzet gyújtott majd
kolbászt, virslit és kenyeret sütöttek, méghozzá nyárson. Peti hamar megunta, Anya forgatta az
ő nyársát is. A kisfiú inkább Difivel labdázott kicsit messzebb a tűztől. Miután megvacsoráztak,
Anya mondta nekik, ha gyorsan pizsamát vesznek és megmosakodnak, Apa mesél elalvás előtt.
A gyerekek nagyon izgatottak voltak, hogy sátorban alhatnak és a mesét is várták már - nagyon
szerették, ahogy Apa mesél- ezért villámgyorsan elvégeztek mindent, amit Anya kért tőlük.
Nem sokkal később már mind a négyen a sátorban feküdtek, Apa az elemlámpával világított és
kérdezte, hogy mi legyen a mese. -Rémuszbácsi! Felelték egyszerre a gyerekek. - Ott tartottál,
hogy a nyúl hátas lónak fogta be a rókát. Mondta Peti. – Bizony ám, mondta Apa és belekezdett
a mesébe.
Éjjel Panni arra ébredt, hogy valami mozgatja a sátor oldalát és közben szuszogó hangot ad ki.
Egy kicsit megijedt, ezért gyorsan felébresztette Apát, aki belebújt a cipőjébe és az elemlámpát
bekapcsolva kibújt a sátorból, hogy megnézze, ki vagy mi járkál a sátor körül. - Gyere csak ki,
Panni. Szólt be a sátorba egy kicsit később Apa suttogva. Panni kíváncsian kidugta a kis kócos
fejét a sátor bejáratán. Apa egy fekete orrú, gombszemű, tüskék hatú kis sünit tartott a
tenyerében.- De aranyos! Suttogta Panna. Nem fél? - De biztosan megvan ijedve, ezért vissza
is viszem a bokrok közé, csak gondoltam szívesen megnéznéd. Válaszolta Apa. Miután a kis
sünt Apa biztonságba helyezte, Panni magához ölelte Nyuszkót és mély álomba szenderült.
Reggel korán ébredtek, amikor kibújtak a sátorból, még harmatos volt a fű, vizes lett a gyerekek
lába, ahogy mezítláb átfutottak a sátortól a kis faházba. - Ma kirándulni megyünk, mert
szendvicseket készítettél, Anyu!
Állapította meg vidáman Peti. Így van. Gyertek, üljetek asztalhoz és megbeszéljük, hogy hova
megyünk ma. Panni, légyszíves vedd ki a lekvárt a hűtőből és tedd az asztalra. - kérte Anya a
kislányt.
A család reggeli után a közeli Remete- szurdokhoz indult. Az árnyékos szurdokban nagyon
kellemes volt sétálni. Peti Apával út közben bogarakat tanulmányozott, Panni pedig minden
szép növényt kikeresett Anya zseb határozójából, ezért egy kicsit lassan haladtak. De senki nem
sürgette őket, ez a jó a nyaralásban, egész nap ráérnek. Talán csak Difi vette egy kicsit rossz
néven a csiga tempót. - Apa, ez a ganajturbó bogár, igaz? Mutatott Peti egy korhadt faágon
mászó bogárra.- Ügyes vagy Peti, valóban az, de nem ganajturbó, hanem ganajtúró. Javította
kis kedvesen Apa a kisfiút.
-Oda nézz Peti, ott egy barlang! Kiáltotta Panni. Megnézhetjük?- Persze, menjünk oda.
Válaszolta Apa. De lassan, nem futva, mert meredeken kell felmászni a bejáratához. A barlang
bejáratánál Panni és Peti is megtorpant. - Sötét van bent. Mondta Peti. -Vedd elő a táskádból az
elemlámpát - javasolta Apa. Ez a Remete - barlang. - Miért hívják így? Mi az a remete?
Kérdezte Panni. -Remetének hívjuk azokat az embereket, akik elvonultan, magányosan a
természetben élnek. Válaszolta Anya. - Akkor itt is él egy remete? Kérdezte Panni
kétségbeesve. - Nem. Ebben a barlangban nem lakik senki, de lehet, hogy sok- sok évvel ezelőtt
lakott itt valaki és azért nevezték el Remete-barlangnak. Bemehetünk. Nyugtatta meg anya a
kislányt. Difi volt a legbátrabb, egy szempillantás alatt a barlangban termett. Végül Peti is
összeszedte minden bátorságát és ő is belesett.
Hazafele még megálltak piknikezni, egy gyönyörű, virágoktól illatozó réten. Jól megtömték a
pocakjukat, Anya napozott egy kicsit, Apa, Peti, Panni és Difi pedig bújócskáztak egyet, sőt,
még a közeli magaslesre is felmásztak.
Nézd Apa, valaki itt hagyta a szemetet. Csoki papírokat találtunk Difivel. Mondta Panni. -
Gyere, adok egy kis zacskót, ebbe szedjétek bele a szemetet, legyetek olyan kedvesek. Majd mi
kidobjuk. Itt van a palackba víz, utána mossatok kezet. Figyelmeztette őket Apa. - Ugye nem
szabad semmilyen szemetet az erdőben hagyni? Kérdezte Peti. - Nem bizony. Árthat a talajnak,
a növényeknek és az állatoknak. Az a szabály, hogy mindent, amit hozol az erdőbe, vidd is haza
magaddal. A csokit a pocakodba, a papírját pedig a táskádban. Felelte anya.
Alhatunk ma is a sátorban? Kérdezték lelkesen a gyerekek vacsora után. -Jó lenne, de sajnos
eső lesz este. Inkább aludjunk ma bent. Válaszolta Apa.
A gyerekek úgy elfáradtak a sok kirándulásba, játékba, hogy apa még szinte bele se kezdett a
mesébe, ők már aludtak.
Reggel a faházon kopogó, illatos esőre ébredtek. -Mit fogunk így csinálni? Kérdezte szomorúan
Panni.- Fel a fejjel Pannikám. Mehetünk a benti medencébe pancsolni, olvashattok kicsit, ha
jól látom, a színeződet is elraktad. Délutánra pedig talán eláll az eső, addigra Apa is visszaér a
munkából. Ajánlotta anya.
Délutánra valóban már csak szemerkélt az eső, ami egy esőcseppnyit sem zavarta a testvéreket.
Szerencsére Anya csomagolt el gumicsizmát és esőkabátot is - még jó, hogy mindenre gondolt.
Panni és Peti nevetve ugrált a pocsolyákban az istálló körül. Még Difi is vidáman csaholt utánuk
koszos kis tappancsaival. Estére Apa is megérkezett, a gyerekek egymás szavába vágva
mesélték el vacsora közben, hogy milyen remek napjuk volt.
Másnapra megint kirándulás volt betervezve. A cél a Csergezán Pál kilátó volt, ami messzebb
volt, mint a Remete- szurdok. Anya tudta, hogy ez bizony fárasztó lesz a kicsi lábaknak, ezért
egy játékkal készült. Egy kartonpapírra ragasztott olyan növényekről és állatokról képeket,
amiket útközben láthatnak a gyerekek. A Peti és Panni feladata az, hogy a kirándulás közben
mindegyiket észre vegyék. Anya, ez túl könnyű, egy kutya? Itt van Difi! Nevetett Panni, mikor
végig nézte a képeket. A gyík biztos egy sziklán fog napozni. - jelentette ki magabiztosan Peti.
Észre se vették a gyerekek a keresgetés és nézelődés közben, hogy milyen hosszú utat tettek
meg. Amikor odaértek a kilátóhoz, még versenyeztek is, hogy ki ér előbb fel a tetejébe. Miután
megcsodálták a magasból a gyönyörű kilátást és megpróbáltak kitalálni, hogy merre van a
házuk, a kilátó aljában letelepedtek és megették az útravalót, amit Anya csomagolt. Egy valamit
nem láttunk. - mondta csalódottan Panni. Bizony, azt a fát, amin egy lyuk van. Az nem lyuk,
hanem odú.- Javította ki Panni a kisöccsét. -Szerintem itt lesz valahol. Mondta mosolyogva apa.
-Nézzetek csak körbe. Egy kis keresgélés után meg is találták azt a bizonyos fát. Peti bátran
belenyúlt az odúba és legnagyobb meglepetésére egy kis faládát talált benne.- Tudtam, hogy
nyit valamit a kulcs, amit a lapulevél alatt találtunk! Lelkendezett Panni és elővette a táskájából
a kis réz színű kulcsot majd ügyesen kinyitotta a ládikót. A faládában két lombos fát ábrázoló
kitűzőt találtak, amire a nevük volt felfestve. Apa és Anya készítette nekik. Peti és Panni is
büszkén tűzte ki a táskájára a kis fákat és megfogadták, hogy szeptemberben elmesélik az
iskolában és az óvodában is, hogyan szerezték.
A hét hátralévő része is ugyan ilyen izgalmasan telt. Tapicskoltak a Paprikás-patakban, Panni
még kétszer lovagolt, Peti megtanult a vízben lebegni, utaztak a gyermekvasúton, Difi pedig
egy jó időre kirohangálta magát. Az egész család egyet értett abban, hogy egy szuper
nyaralásban volt részük és remélik, egyszer majd visszajönnek erre a szép helyre